Több mint évtizede letűnt mikrovilág körvonalai bontakoznak ki a kötet Útmutatás és festett ösvény című ciklusában foglalt novellákból, érzékletes-színesen. A fő-antihős – Zamfiri, az ifjú tárcaíró, fél-, ál-, túlművészi kör képviselője – mintegy a pillanatnak élve létezik. Fiatal tehetség, aki rosszul sáfárkodik a reábízott obulusokkal a küszöbönálló, bár nem sejtett rendszerváltozás által gyökeresen megújítandó, haláltáncot járó környezetben. A jelenbe nem tud beilleszkedni, a jövőt nem látja (később kiderül: nincs is jövője). A színhely ismerős, ugyanakkor majdnem egzotikus, csak sejthető róla, hogy jórészt Szeged; a konkrét történet sokszor abszurd befejezést nyer. – Az abszurditást végletekig fokozó Fény a semmiből ciklus tárcái bévülről mutatják a kívülről már ábrázoltakat. Láthatóvá lesz általuk: az előzőekben ábrázott életmód egyebek között milyen – a makrovilágra kiterjedő – víziókkal jár, és, legfőképp, magával a pusztulással. De nem teljes mégsem a reménytelenség. Fényforrás nincs, ám fény – ha a semmiből is – még jöhet.

 (Fülszöveg)